Üdvözöllek az AHC Hockey Club honlapján!

 

 

Újság cikk 1936-ból ! ( Los Angeles)

 

 

 

Gyeplabda bemutatása

 

Játéktér:

 

 A szabadtéri gyeplabda játéktere 91,4 méter hosszú, és 55 méter széles, ami középvonallal, és két negyedvonallal hosszában négy részre osztott. A kaputól egy 14,63 méter sugarú félkör található ezen belül pedig a kaputól hét méterre egy pont, a büntetőpont. A kaputól két oldalra 5-5 méterenként két-két, az alapvonalra merőleges vonal található. A pálya talaja általában műfű.   

 

 

 A gyeplabda jellegzetes eszköze az ütő. Az ütő egy nyélből és egy, a bal oldalán lapos, hajlított fejből áll. Fontos, hogy ellentétben a jégkoronggal, nincsen külön jobbkezes és balkezes ütő. A labdához kizárólag az ütő lapos oldalával lehet hozzáérni. Az ütőnek át kell férnie egy 51 milliméter belső átmérőjű karikán. A labda gömbölyű, kerülete 224 és 235 milliméter között lehet, súlya 156 és 163 gramm közötti. Bármilyen anyagból készülhet.

 

A szabadtéri gyeplabda játékideje kétszer 35 perc, 5 perc szünettel. A labdához a mezőnyjátékosok kizárólag az ütővel, annak is a lapos felével érhetnek. A kapus a labdához bármely testrészével hozzáérhet, sőt azt rúghatja is, megfognia, vagy ráfeküdnie azonban nem szabad. A labdát teremben a kapura lövést leszámítva nem szabad megemelni, műfüvön is csak akkor, ha az nem veszélyezteti a játékosok testi épségét. A játékos csak akkor szerelhet, ha abban a helyzetben van, hogy ezt a másik játékos testének érintése nélkül megteheti.A szabályok megszegéséért csak akkor jár büntetés, ha a másik csapat a szabályszegéssel hátrányba került. Szabadütést kell ítélni a körön kívül elkövetett szabálytalanságok miatt. Büntető kornert kell ítélni a körön belüli, de nem gólt megakadályozó szabálytalanságért, illetve a saját 22-es vonalon belül elkövetett szándékos szabálytalanságért. Büntető korner esetén a támadó csapat egyik játékosa az alapvonal egy pontjáról középre a vonalon kívül elhelyezkedő játékoshoz adja be a labdát. A védekező csapat legfeljebb öt játékosa az alapvonal mögött helyezkedik el. A beadás pillanatában ők berohanva megpróbálják megakadályozni a középről érkező lövést. Büntetőlövést kell ítélni akkor, ha a védekező játékos a körön belül szabálytalanul góllövést akadályoz meg, illetve ha a körön belül egy olyan támadójátékossal szemben követnek el szándékos szabálytalanságot, aki a labdát birtokolta, vagy lehetősége volt megjátszani azt.A mérkőzést az a csapat nyeri, amelyik több gólt üt. Gólt kizárólag a kapu előtti félkörön belülről lehet elérni.

 

Forrás : Wikipédia

 

 

 

A Gyeplabda Története: 

 

A gyeplabda a legrégibb ütős labdajáték. Történelme a legrégebbi civilizációkig visszanyúlik. Pontos ismereteink nincsenek arról, hogy mikortól is játsszák az emberek a gyeplabdát, de az bizonyos, hogy ez volt az első ütővel játszott játék. Időszámításunk előtt 4000 körülről találjuk a legelső forrást a Nílus-völgyi sírfaragásokon. Egyidőben ezzel megjelentek ütős labdajátékok görög, arab, perzsa, etióp és azték régészeti emlékeken is. Például az indiánok 50-en játszották a játékot különböző nyereményekért. Ekkoriban a játékosoknak nem csak a labda megjátszása volt a cél, hanem az ellenfél kiütése is.Athén Nemzeti Régészeti Múzeumában ma is látható egy 60x20 cm-es márvány dombormű, melyen négy sporteseményt ábrázolnak. Az egyik ilyen domborművön a fiatalok gyeplabdáznak, vagyis biztosra vehető, hogy abból a dombormű készítésekor (i.e. 514-ben) már játszották Athénban a gyeplabdát, mint a hoki egyik formáját. Számos múzeumban találhatunk arra is bizonyítékot, hogy a dél-amerikai azték indiánok sok-sok évszázaddal Kolombusz érkezése előtt játszották már ezt a játékot az Új Világban.Franciaországban a 12. században a játékot már "Crosse"- és "Hoquet"(jelentése:pásztorbot)-nak nevezik. Az angol HOCKEY szó ebből ered. (A másik, vagyis a Crosse szóból alakult ki később a lacrosse és az inter-crosse nevű játék, de erről egy másik posztban írok a későbbiekben) Ekkor már a játék cél az volt, hogy a másik csapat egy kijelölt pontjába (lehetet zászló, kör ,lyuk) kerüljön a labda. Továbbá szabályos volt kézzel vezetni a labdát és mindig az egyszerűségre törekedtek a szabályokat illetően. Ha a labdát a levegőben ütötték meg, gyakran halállal végződött a játék. A 19. században, Angliában jelent meg először a gyeplabda ma is játszott változatára hasonlító játék. Dél-Kelet Londonban alakult meg az első bejegyzett egyesület, a Blackheath. 1861 óta játsszák a mai formában (nagy nyílt terepen, formára vágott ütővel és labdával).Az első szabályokat a golfklubból alakult Blackheat Football and Hockey Club és a Teddington Hockey Club foglalta írásba 1875-ben, melyet később természetesen sokszor módosítottak. Ebben az időben ez volt a legfejlettebb taktikával rendelkező játék mind támadásban, mind védekezésben. Mivel túlságosan veszélyes játéknak számított a játék lecsillapítására nőket állítottak a pályára. Ezek után kezdődtek megalakulni a női csapatok Angliában. Fontos változás volt ekkor, hogy a kézzel történő játékot megszüntették, gömbölyű labdával kellett játszani és az ütőt nem lehetett a váll fölé emelni. 1883-ban aztán a pályán lévő játékosok számát is rögzítették, és bevezették a ma is használt lövőkört, melyen belülről a gól elérhető. Később az angol katonaság jutatta el a játékot Ausztráliába, Indiába és Pakisztánba, így itt alakultak ki a "gyeplabda nemzetek", melyek ma is meghatározzák a gyeplabda világát. Az Egyesült Államokba (Harvard egyetemre) M.K. Applebee angol testnevelés tanár jutatta el a játékot.

 

500 éven keresztül a gyeplabdát sok ősi országban játszották különböző név alatt. Például Indiában a legnépszerűbb sporttá nőtte ki magát. A falulakók is gyakran játszottak, annak ellenére, hogy nem volt minden infrastruktúra adott a játékhoz. Indiában sok iskolás játszotta a játékot nagyon sokszor bambuszból és otthon készített gumiból készítették az eszközöket, így mindenkinek lehetővé vált, hogy kipróbálja a játékot. Férfiak és nők egyaránt játszhatták, szinte felszerelés sem kellett, kivéve az előbb említett otthon készített eszkökre volt szükség, és egy kisebb területre, ahol játszhattak.                 A játékot ekkor úgy játszották, hogy a labdát csak „tolni" lehetett az ütővel és ütni nem szabadott, ezzel elérték azt, hogy lerövidítették a labda útját és sokkal kevesebb labda kötött ki a bokrokban és a tavakban. Ezzel biztonságosobb is lett a játék és a játék kezdett eltolódni a sebesség, kitartás és a képességek irányába. Ugyanebben az időszakban a kontinensen már finomították a különböző ütős játékokat (pl.: jégkorong, la-crosse...) és egyre inkább elváltak egymástól a különböző játékok.

 

A sportágnak az 1908-as, londoni olimpiáig kellett várni, hogy bemutatkozhasson az ötkarikás játékok sorában. Az angol házigazdák meg is nyerték az aranyérmet a verseny folyamán. Az érmek nem kerültek messze Londontól, ugyanis a második Írország, a harmadik Skócia lett. A nők sokkal később, csak 1980-ban, Moszkvában mutatkozhattak be a játékokon. Az 1908-as olimpiai bemutatkozás után a gyeplabdát 1912-ben kihagyták a játékokról, majd 1920-ban Antwerpenben újra műsorra tűzték. A következő olimpián, Párizsban ismét kihagyták a sportágak listájáról. A francia szervezők ezt arra hivatkozva tették, hogy a sportágnak nincs nemzetközi szövetsége.

 

A következő mérföldkő a Nemzetközi Gyeplabda Szövetség (FIH) megalapítása 1924-ben, az olimpia idején. Az alapító országok: Belgium, Ausztria, Csehszlovákia, Spanyolország, Franciaország, Svájc és, Magyarország. Napjainkban a Szövetségnek már 127 tagországa van. A szabályokra visszatérve érdemes még megemlíteni, hogy 1890-ben az angol, az ír és a welszi szövetség mikor megalkotta az alapszabályokat az volt a nagy változás, hogy a bíró megjelent a pályán és a játékosok nem fellebezhettek az ítéletek ellen. A sportág elkezdett az Egyesült Államokban is teret hódítani, de nem jártak nagy sikerrel. Ezt tükrözi az is, hogy mindösszesen egy érmet tudtak nyerni az eddigi olimpiákon 1932-ben, ez is csak egy bronzérem volt. Hozzá tartozik azért ehhez az is, hogy csak három csapat vett részt ezen az olimpián, a tornán!

 

A fentebb említett gyeplabda nemzetek közül India nyolcszoros olimpiai bajnok ('28, '32, '36, '48, '52, '56, '64, '80) ezzel magasan veri az egész világot. Utána több háromszoros bajnok országot találhatunk pl.: Nagy-Britannia, Pakisztán, és ha Németország minden fajtáját idesoroljuk, akkor ők is ebbe a kategóriába tartoznak. Érdekesség még, hogy kezd eltűnni az ázsiai egyeduralom, ugyanis India, mint láthatjuk '80-ban nyerte utolsó olimpiáját, 1984 óta még a legjobb négybe sem sikerült bekerülniük a nemzeti csapatukkal. Ha megnézzük az utolsó 5 olimpiát, 1992-től kezdve, akkor azt látjuk csak Pakisztán tudott egy bronzérmet szerezni 1992-ben és Dél-Korea 2000-ben egy ezüsttel térhetett haza. A többi érmet ezeken az olimpiákon a német, a spanyol, a holland és az ausztrál csapat szerezte meg.

 

A hölgyek tekintetében Ausztrália a listavezető három aranyéremmel, őt követi Hollandia két győzelemmel és Németország, Spanyolország és Zimbabwe büszkélkedhet egy-egy olimpiai bajnoki címmel. Az utóbbi időben Argentína is felfelé ível, rendszerint velük is számolni kell a különféle világeseményeken. Az azonban tagadhatatlan, hogy a holland női csapat tagjai a hét olimpiai szereplésükből hatról tértek haza éremmel.

 

2012. London Olimpia döntő meccse:

 

 

A magyar gyeplabdázás története

 

A MAC jéglabdázói 1908-ban a téli idény után gyephokival folytatták edzéseiket a margitszigeti pályájukon. Megkedvelték a játékot és a sportág népszerűsítése valamint tapasztalatszerzés érdekében meghívtak két bécsi csapatot. A WAC és a Konzuli Akadémia csapata először bemutatót játszott, majd mindkét bécsi csapat összemérte erejét a vendéglátókkal. Rövidesen megalakult a BEAC és a Magyar Jogász SE gyephoki szakosztálya és a lágymányosi BEAC pályán élénk gyeplabda élet alakult ki. Az I. világháború elsöpörte a kibontakozó sportágat. A háború után a megmaradt játékosok a MAC-ban folytatták edzéseiket, mások megalakították a Magyar Hockey Clubot. Ez az egyesület kizárólag csak gyeplabdával foglalkozott, a főváros segítségével pályát kapott a régi lóversenytéren. A fejlődő sportágnak ez lett az igazi bölcsője. A játékosok száma felduzzadt és sorra alakultak a gyephoki csapatok. BHC, BBTE, Láng Gépgyár, Ferencvárosi TC, Amateur HC.

 

A válogatott csapat 1925-ben szerepelt először egy svájci tornán. Az első Magyar Bajnokságot 1928-ban a Magyar Hockey Club nyerte. 1934-ben két osztályban már 14 csapat játszott.

 

Az 1936-os Berlini Olimpián részt vett a magyar válogatott, győzött Belgium és az USA ellen, majd kikapott Japántól valamint Indiától és kiesett. Így ez volt eddig az egyetlen magyar gyeplabda szereplés a sportág olimpiai történetében.

 

A II. világháború után nagyon nehezen tudott talpra állni a sportág. A szakosztályok feloszlottak, csak az Építők és a BVSC tudott fennmaradni. 1956-ban már a bajnokságot sem rendezték meg. 1957-ben lett újra önálló a szövetség. Új csapatok kezdtek játszani, Volánbusz, Postás, Kőbányai Sörgyár, Budai Pedagógus, Ceglédi Vasutas, Gödöllő.

 

A sportág világversenyein sokáig nem vettünk részt, egészen az 1970-es Brüsszelben rendezett EB-ig. A 70-es, 80-as évek nemzetközi eseményeit a Szocialista Országok Tornája jelentette, ahol rendre a vert mezőnyben végeztünk.

 

Mai helyzetet tekintve sajnos nem sok remény van az élmezőnyhöz való felzárkózásra ugyanis több egyesület anyagi okok miatt megszűnt, összeolvadt. A válogatott játékosok a saját zsebükből finanszírozzák a különféle külföldi tornákat, bajnokságokat. Sajnos volt már arra is példa, hogy az anyagi dolgok miatt egy-egy meghívást le kellett mondani, a nemzetközi szövetség ezért még meg is büntette a magyar szövetséget, azzal, hogy hátrébb sorolta a nemzetek közti listán ezzel is nehezítve a gyeplabda magyar fellendülését.

 

 

 

 

       

 

 

Oldal: Gyeplabda bemutatása
AHC HOCKEY CLUB - © 2008 - 2024 - ahc-hockey.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat